Minden évben messzebb kerül tőlünk a Hold
A Hold lassan távolodik a Földtől: a mérések szerint évente körülbelül 3,8 centiméterrel nő az átlagos távolságuk. A változás szabad szemmel észrevehetetlen, de lézerrel kimutatható.
Lézerfény méri a hatalmas távolságot
Ehhez nincs szükség a Holdon működő adóberendezésre. A kutatók fényimpulzust küldenek egy ott elhelyezett különleges tükörrendszerre, majd megmérik, mennyi idő alatt érkezik vissza a jel. Az oda-vissza út nagyjából két és fél másodperc.
Az első ilyen lézertükröt az Apollo–11 űrhajósai helyezték el 1969-ben. A szerkezet apró, úgynevezett sarokprizmákból áll: ezek a beérkező fényt a forrása felé verik vissza. Későbbi Apollo-küldetések és szovjet holdjárók is vittek reflektorokat égi kísérőnkre.
A lassú változást évtizedek adatai mutatják
A 3,8 centiméter nem egyetlen mérésből származik. Hosszú adatsor kell ahhoz, hogy a kutatók elkülönítsék a lassú távolodást a Hold pályájával járó rendszeres távolságváltozásoktól. A Hold ugyanis nem szabályos körön kerüli meg a Földet.
A NASA 2020-as összefoglalója már ismert jelenségként írta le a távolodást, amelyet a két égitest gravitációs kölcsönhatása okoz. Nem most kezdődő eltűnésről van szó: a Hold átlagosan mintegy 385 ezer kilométerre van tőlünk.
A néhány centiméteres évenkénti változást ebből a hatalmas távolságból mérik meg. A fél évszázadnál régebbi holdraszállások eszközei így ma is segítenek megérteni a Föld és a Hold kapcsolatát.
Források: NASA: lézeres mérések a Föld és a Hold között, NIST: a holdi lézertükrök története.