Egy nő az anyósülésen
Írta: Kertész Jenő
Rekkenő hőség
A teherautó szűk kabinjában ketten szenvedtek. Főleg a csinos arcú terhes nő az anyósülésen. Már több tucat hűsítő, mentolos papír zsebkendőt elhasznált, miközben az izzadságtól gyöngyöző arcát, halántékát és nyakát törülgette. Az elhasználtakat a lehúzott ablakon dobálta ki.
– Édesem, ez itt a Művelt Nyugat – szólt rá a vezető. – Itt egykettőre megbüntethetnek a kidobott szemétért.
A nő nyűgösen elhúzta a száját.
– Nem vagyok az „édesed” – feszengett ingerülten. – Nem kellett volna bevállalnom ezt a rohadt utat.
Feszült párbeszéd az úton
A rekkenő hőséget csak az Alpok vonulatainak közeledése kezdte mérsékelni valamelyest.
A jókötésű, harmincas, napbarnított férfi továbbra is csak a vezetésre összpontosított.
– Nem kényszerített senki – mondta anélkül, hogy feléje fordult volna. – Nélküled is lezongoráztam volna.
– Aha – nyerített fel ideges kacajban. – És a zsozsóból meg kihagytál volna. Szögezzük le, Günther az én kapcsolatom.
– Na és ez a ponyvás teherautó?
A férfi jobb kezével cigi után nyúlt. A nő csak fintorgott.
– Ne félj, kifújom a füstöt az ablakon. – Tehát szögezzük le – folytatta a férfi – teherautó nélkül nincs megvalósítás.
– De mondd, már többször is kérdezni akartam, nem Günther-e a gyereked apja?
– Te szemét! – A nő dühében még jobban izzadt.
– Azért ha közvetve is, de megpróbáltál engem is madárnak nézni…
Hallgatott. A férfi folytatta.
– A sumákság magasiskolája. Anyámat akartad felültetni, hogy nagymama lesz. Ez egy könnyebben járható útnak tűnt, hiszen érzékeny, időszerű húrokat pengettél nála.
A határ felé
Közben a határátkelőhöz értek. Beálltak a kamionsorba.
– Szerinted ez hosszadalmas lesz? – kérdezte a nő, mintha eddig csak csendben ültek volna.
– Nem hinném – mondta a férfi elgondolkodva, és a határállomás személyzetének mozgását figyelte.
– Kilépéskor sem a németek, sem a sógorok nem szoktak szarozni. – Én csak a mieinktől félek. Az lehet akár nagyon meredek is.
A nő az anyósülésen idegességében még jobban izzadt. A férfi újból rágyújtott, és a füstöt kifelé fújta az ablakon. Az egyenruhásokra vártak. Kisvártatva érkeztek is. Német az osztrákkal vállvetve. A férfi rögvest elnyomta a cigit. A kismama látványán láthatóan megenyhültek. Csak a formaságokat futották át. Intettek, hogy mehetnek.
Éjszakai utazás és gondolatok
Már az osztrák autópályán haladtak, amikor a nő megszólalt.
– Gondolod, hogy miattam nem akadékoskodtak?
– Biztosan – morogta a férfi.
Behajtott az első, mosdóval is rendelkező parkolóba.
– Ha minden jól megy, kora reggel leszünk a következő határátkelőnél – mondta a nőnek, miközben a kabin magas lépcsőin lesegítette.
– Az lesz a rázósabb…
A nő vitte a kézitáskáját neszesszerrel, hogy majd a zuhanyozót is igénybe vegye. A férfi utána szólt:
– Lehetőleg ne időzz túl sokat.
Haladtak. A férfi észrevette, hogy a nő ülve elaludt. „Hát igen!” – gondolta. – „Ez nem egy világjáró kamion, tágas vezetőfülkével, kényelmes ágyakkal. Jó, hogy elaludt, legalább addig sem nyűglődik.”
A múlt emlékei
Szeretett éjszaka vezetni. „Diszkréten” dohányzott, és a rádióból szüremlő halk zenét hallgatta. Néha rápillantott az alvó nőre, aki nem tőle terhes. Úgy egy jó évvel ezelőtt egy pár hétig megvolt neki is. Aztán rádöbbent, hogy ez nem az a nő, aki hosszú távon elviselhető. Szexis, gátlástalan nőstényördögként ismerte meg a fővárosi éjszakában. Most védtelenül, kissé nyitott szájjal, mondhatni ártatlan angyalarccal egyenletesen lélegzik.
Az ex-férj és a zűrös múlt
Annak idején, amikor együtt kavartak, azt csak a nő lakásán tették. Majd világossá vált, hogy nem is az ő lakása. Néha megjelent egy negyvenes, ritka hajú, bajszos pofa, és az exnek, valamint a tulajnak adta ki magát. Követelőzött. „Ez az ő lakása!” – állította, és ellenségesen mérte fel a férfit. „Állandóan váltogatod a pasijaidat!” – jegyezte meg kissé kiélezve. Érezte, az ex most mérte fel az erőviszonyokat, és tehetetlenségében jobbnak látta megmaradni a szájkaraténál. „Téged is dob majd, mint egy koszos tampont!” – vetette felé magatehetetlenül. „Ez egy fehérmájú ribanc.” A volt férj kihívóan állt a gonoszan szemébe vigyorgó nő előtt. Szinte egyforma magasak lehettek. Az ex dühöngött. „Két éve bitorlod a lakásom!” Valami gorombaságot szeretett volna a fejéhez vágni. „Ideje mihamarabb elhúznod innen” – mondta végül.
Az özvegy szerep és a bukás
Amióta terhes lett, és nem talált a gyereknek apát, előszeretettel tetszelgett vajmi sejtelmes özvegy szerepében. De saját hibájából már több mint két éve elvált.
Közvetlen azután úgymond a fénykorát élte. Az éjszakai életben villogó, jó vágású, playboy allűrökkel megáldott taxis sráccal állt össze. Azzal a típussal, akinek a polgári foglalkozás csak fedőtevékenységként szolgált. Állítólag a nőt „felsőbb körökben” futtatta. A srác „több lábon állt”. Pénzváltás és más tevékenység kapcsán is ismertséget szerzett. Ez okozhatta a vesztét is. Egy szombat hajnalon kirabolva, lőtt sebtől vérzett el saját taxijában. A televízió aznapi híreiben is szerepelt.
A végzet
Tehát a nő az anyósülésen terhes volt, de nem volt özvegy. Aludt. A férfi vezetés közben néha feléje pillantott. Néha részvétet érzett iránta. Olykor gyűlöletet. Megismerkedésükkor erős fizikai vonzalmat is, de később jobbnak látta csak üzlettársként kezelni.
Hajnal és a határ fényei
Hajnalodott, és haladtak az autópályán. Mostanra már a vezető felőli nyitott ablakon kellemes, friss levegő áramlott.
„Legalább alszik” – gondolta. Jó volna, ha a magyar határt is átaludná. Az igazi balhé majd csak ott kezdődhet, ha a bálázott rakományt és a hamis menetlevelet alaposan ellenőrzik.
A rádió híre és a pánik
A rádióban, a bécsi körgyűrű közelében, már a magyar nyelvű adók is foghatók lettek. „Sípszó után hat óra. Híreket mondunk.” A magyar nyelvű hírek hallatára félálmából ocsúdó nő is fészkelődni kezdett. A lényeg, amelyre mindketten felfigyeltek: II. János Pál pápa magyarországi látogatása.
– Lehet, hogy ettől még szerencsénk lesz – jegyezte meg álmos hangon a nő.
– Vagy pechünk… – morogta a férfi.
Közben haladtak. A távolban már láthatók voltak a határátkelő fenyegető fényei. A nő hirtelen felszisszent. A férfi vezetés közben kérdően pillantott felé.
– Azt hiszem… azt hiszem… megindult…
– A kurva életbe!… – A férfi kétségbeesetten lassított. – Lebukunk!… Biztosan lebukunk! – szajkózta.
Gondolatainak folyama elapadt. Csak arra gondolt, ha a gyerek az osztrák oldalon jön a világra, mit írnak a születési anyakönyvbe…?
Olvasd el ezt is: Perverz indiánok nyara https://hiszemhalatom.hu/2025/10/27/perverz-indianok-nyara/