Átállások korszaka

Várakozás és sodródás

Ingerült, mert várnia kell. A hétvégétől kellett átállítani az órát a nyárra. Ez megzavarta a napirendjét. Még ha beteg is volna, akkor is feszengene az orvosi rendelők, klinikák merev folyosóin. Hát még így, üzleti ügyben. Jó, jól jönne a pénz, ami egyre csak hígul, és aminek számtalan helye volna. A leghevenyebb gond a közelmúltban lerobbant ócska kocsija. E szakmában kocsi nélkül? Már ha a gerillaingatlanozást szakmának lehet nevezni. Valamerre váltani kellene. Így, negyvenévesen, a rendszerváltás hevében csak szédeleg, mint maga a döbbent gazdasági helyzet a szanált gyárakkal és az eddig még sosem látott magas inflációval. Menjen vissza orosztanárnak? Ha volna is rá igény, ez a munka a tisztességes éhenhalás képlete. A számlák és a tartásdíj havonta fenyegetően esedékesek.

Most itt várakozik, e csillogó magánklinikán, az újgazdagok szentélyében. A Főorvosra vár, aki a szárszói nyaralót szeretné. Annak a kapzsi tulaja szorult helyzetben habozik is, mert fél, hogy a pénz még hígabb lesz.

A Főorvos úrnak ugyan egy perce van csak. Másnap kellene leutazni a foglalóval.

– A hétvége nekem sokkal jobb volna – lapozgat a naptárjában.
– Az lehet, professzor úr, de addig többen is ránk licitálhatnak.

A Főorvos sűrűn bólogat, majd kényszeredetten beleegyezik. A vízparti nyaraló, amelyről szó van, déli fekvésű, ahogy ő szeretné.

A doki egy ideje mintha elgondolkodna, hosszasan nézi az arcát, majd odamegy hozzá, és arra kéri, lélegezzen.

– Szakmai ártalom – szabadkozik.

Egy tükörfényes, fémes tárgyat tart az orra elé. A tükrös felületen az orrlyukai által produkált párafoltocskák jelennek meg.

– Tudja, hogy orrsövényferdülése van? – inkább mondta, mint kérdezte.
– Azt tudom, hogy ferde az orrom.
– Bunyózott valamikor?
– Amatőrként úgy tíz éve hagytam abba. De nem csináltam karriert belőle.
– Ha akarja, megműtöm az orrát, és esetleg betudjuk a jutalékba.
– Nem szükséges – hárítja el nevetve. – Egyesek szerint pont ez a charme-om.

Volna esze a dokikámnak, gondolta, az SZTK-ban ingyen is letudhatnám.

– Ahogy gondolja. Viszont volna egy személyes kérésem. Egy páciensemet el kellene Budára vinni?

Kérdően néz az orvosra.

– Taxival jöttem – hazudja. – Tudja, a kocsim szervizben van, de ha szükséges, természetesen taxival is elvihetem az illetőt.

Idegenek és utak

A kijáratnál a recepciós csinibaba révén rendel taxit. Míg amaz telefonál, latolgatja, hogy ennek a referencialadynak igaziak-e a merészen tolakodó mellei. A rábízott illető is látszólag fiatal, divatosan öltözött, csinos hölgy, azaz egy hölgy és egy díszlet-hóember félresikerült mutánsa. Majdnem a teljes arca gipszben és fásliban, még a homloka is, ahonnan aranyszőke hajtincsek borítják a koponyáját. Kezében utazótáska.

– Lara vagyok – mutatkozik be idegen, feltehetőleg szláv akcentussal.

Már a Hűvösvölgyi úton járnak. Feszengve a taxiórát nézi, azt latolgatva, hogy ezért a kiruccanásért mennyit kell majd az elkövetkező napokban nélkülöznie. Egy biztos, egyetlen kedvtelésének, a konditeremnek egy időre búcsút inthet. Lara jelzi a sofőrnek, hogy itt kellene megállni. Kiszáll ő is. A sofőr neki adja át a táskát.

A nő teára invitálja egy takaros, többlakásos villába. Elfogadja, csakhogy lerázhassa a taxist.

A nappaliban ülve magára marad, és körülnéz. Nem megállapítható, hogy hányan lakhatnak itt. Nem fontos. Még dolga van délután is. Amikor a nő felszolgálja a teát, előrehajol, és mintha a kék szemei mosolyognának.

– Csúna vágyok? A Főorvos mutotte arcot tegnap. Volt sok koponyatores.

– Baleset? – kérdezte.

A gipszálarc tétován bólogat.

Egy pillanatig gondolkodott, hogy előrukkol az egyre passzívabbá szunnyadó orosz tudásával, de meggondolta magát. Inkább marad inkognitóban.

Üzlet és kiszolgáltatottság

A Főorvos nemrég Bécsből hozatott Opeljén utaztak le a hullámzó M7-esen Szárszóra, ahonnan mérgesen és szitkozódva, főleg a Főorvos, tértek vissza. Megtudták, a nyaralóra rálicitált a közelmúltban egyesült németek valamelyike, aki kemény márkában fizetett. A tulajt, aki eddig is az inflációtól rettegett a legjobban, a legendás, biztonságot sejtető valutával lenyűgözték.

– Még jó, hogy pár éve itt kuncsorogtak Honecker elől bujkálva – püfögött a professzor –, és most felvásárolják a Balatont.
– Sürgősen szétnézek még a többi kínálat között – próbálta a kliensét vigasztalni. – Legfeljebb a Főorvos úrnak még több tucat szilikoncicit kell majd beillesztenie.

Larával a következő héten, szintén a klinikán találkozott. Kötözésre jött. Szívélyes volt, és az arcából már többet látni. Bemutatta a társaságában lévő, igen vonzó, de erős parfümillatú Olgát.

Miután újfent egy egyperces egyeztetést bonyolított le a Főorvos úrral, a két hölggyel az épületen kívül találkozott újra. Az volt az érzése, mintha csak rá vártak volna. Most Lara ajánlotta fel, hogy elviszik, ameddig neki megfelel. Megtudta, hogy a parfümözött Olga ideiglenes sofőr szerepet tölt be Lara tízéves Volvóján. Larának még nem ajánlatos a vezetés. Olga is hasonló nyelvi szinten beszélt, mint Lara.

A férfi elfogadta az anyósülésen a felkínált lehetőséget. Érdeklődött Lara egészségi állapota felől, közben nem tudta levenni a szemét Olga kacér szereléséről sem. Elvégre ő is hús és vér ember, egy folyamatában nyűglődő válás közepette. Meg is feledkezett róla, hogy még a pesti oldalon ki szeretett volna szállni, pedig egyre csak araszoltak a forgalomban.

A két nő rövid és tömör párbeszéde kíváncsivá tette. Egyre nyilvánvalóbbá vált a foglalkozásuk. Legalábbis az Olgáé. Most díjazta saját magát, amiért eddig nem szólalt meg oroszul. Pedig most megvolna a lehetősége egy intenzív gyakorlásnak.

A hűvösvölgyi érkezéskor a meghívást egy teára most is elfogadta. Amíg Lara a konyhában tevékenykedett, a nappaliban Olgával beszélgetett.

– Te mit dógózol? – kérdezte.

Elmondta, hogy ingatlanokat, házakat értékesít, amit a nő eleinte nehezen értett. Végképp elhatározta, hogy már dafke nem szólal meg oroszul.

– Larissza mondta, hogy jó ember vagy!

Teázás közben tanulmányozgatni próbálta őket. Nem tudta a két nőt strichelő prostiknak elképzelni. Ezen a területen nem voltak tapasztalatai, azon kívül, hogy jöttében-mentében közönséges és nyomuló kurvákat látott a Rákóczi téren és az országutak szélein. Ezekkel távolról sem lehetett a két nőt összehasonlítani.

Aztán hirtelen az órájára nézett, és rádöbbent, hogy ugyancsak elidőzött. Búcsúzni akart, és megkérni Larát, hogy taxiért telefonálhasson. Meglepetésére Lara felajánlotta a Volvót.

– Menjél, intézd dolgodat – mondta –, csak estig jöjjél vissza.

Még vezetés közben is ezen a gesztuson ámuldozott.

Az alkuk éjszakája

Este Lara már indulásra készen várta.

– Eljössz velem egy kicsit? Én hívlak meg az Intercontinentalba.

Patthelyzetben érezte magát. Tehát ingyen vacsora nincs. Úgy látszik, a délutáni autóhasználatnak ez lesz az ára.

Arra gondolt, hogy egy kicsit körülnéz. Soha eszébe nem jutott volna beugrani ide, pedig már egy pár éve áll és működik a szálloda. A vendéglátó részen félhomály. Észreveszi, hogy Larát itt ismerősként fogadják. Sőt, részvéttel érdeklődnek az állapota felől. Viszont nem azon lepődött meg, hogy intim hangulatban ott látja Olgát is egy asztalnál egy férfi társaságában, hanem azon, hogy a férfi a Főorvos úr. Úgy látszik, ez egy állandó forgásban lévő ördögi kör.

Olga is észrevette őt. Barátságosan integetett. Ők Larával egy pár asztallal távolabb foglaltak helyet. A zenei aláfestés kellemes konzervmelódia. A nő egy koktélt rendelt, ő meg egy kávét, és közben arra gondolt, hogy valami itt nem egészen kerek.

Egy újabb lány érkezik, és Lara nyakába borul. A puszilkodás az ismert helyzet miatt félresikerül. A szintén mutatós hölgyemény Irinaként mutatkozik be, és ő is leül az asztalukhoz. Enyhén sötét bőrű, fekete hajjal. Talán kaukázusi?

– Ő lesz a mi emberünk? – kérdezte oroszul.
Lara bólogat.
– Keményebbnek tűnik, mint Mirkó! – szögezte le Irina.

Nem tudja, mi tévő legyen. Ha neki kell majd fizetni a fogyasztásokat, nagy bajban lesz. És ki az a Mirkó? Felszínesen látta az árlapot is.

Egy kis idő múlva elnézést kér. Egy pincér megmutatja az irányt a mosdók felé. Szép tisztaság. Nemcsak kezet mos, az arcának is jól esik a hideg víz.

Miközben papírtörlővel törölközik, egy marcona, köpcös fickót fedez fel a tükörképe mögött.

– Úgy akarod végezni, mint Larissza? – kérdezte az minden bevezető nélkül.

Döbbenten, kérdően nézett a férfira, és az folytatta idegenes akcentussal, de helyes magyarsággal.

– Még van annyi esélyed, hogy mihamarabb lelépj.

Látta, a fickó nem viccel. Egész eddigi életében feldühítette, ha fenyegették. Hirtelen fordulásból torkon ragadta.

– Utálom a fenyegetést! – sziszegte. – Nem tudom, ki vagy, és nem is érdekel. Mit akarsz tőlem?

A megtámadott meglepetten kapkodott levegő után. Erre a reakcióra nem számított. Majd egy lengőüléstől kissé megszédülve, a csempézett falnak köszönhetően maradt talpon.

Mélyeket lélegezve igyekezett vissza az asztalukhoz. Látta, a két lány a helyén van. Lázasan beszélgettek. Olga és a Főorvos úr már távoztak az asztaluktól. A mosdó irányából előbbi támadója imbolygott a bárpult felé. Látta, mintha a két nő rettegve nézne utána.

– Ő kicsoda? – kérdezte Larát.
– Vuk – mondta a nő szeppenten. – Beográdból van.

Közben a pincér az asztalukhoz jött, és letett egy szobaszámmal ellátott kulcsot Irina elé. Ketten maradtak. Nézte Larát, amint az félve sandított ki a kötés fedezéke alól. Ő meg úgy érezte, kezd összeállni benne a kép.

Főleg amikor Olga is visszajött, és leült, viszont rövid időn belül a pincér neki is hozott egy kulcsot. Majd Irina jött vissza, várva a következő kulcsra. Közben a nők előszeretettel koktéloztak. Ez így ment hajnalig. Ő végig csak kávét és gyümölcslevet fogyasztott. Toppon kell maradni.

– Akkor fizessünk és menjünk! – kezdeményezett Lara.

A másik két lány egy-egy kötegnyi pénzt tett ki az asztalra. Értetlenül nézett. Lara szemei mosolyogtak a gipszálarc felett. Külön-külön megszámolta a kötegeket, majd mindkét lánynak visszaadott belőle. A többit átadta a tétova, meglepett férfinak.

– Fizesd ki az italokat, és adjál kétezret a pincérnek. A többit tedd el.

A leparkolt Volvo felé közeledtek, amikor a bejárat felől Vuk kiáltott utánuk.

– Úgy végzed majd te is, mint Larissza és Mirkó!

Beültek a kocsiba, és indulás után középső ujjával bemutatta Vuknak az egyezményes jelet, miközben arra gondolt, hogy a konditeremből majd beszervez vagy két srácot ebbe a jónak ígérkező új üzletbe…

---

Olvasd el ezt is: Látens karácsonyok kora https://hiszemhalatom.hu/2025/12/26/latens-karacsonyok-kora/