Megkésett rendszerváltók

Cintia, a magyar „Diana”

A szép időket is megélt Cintia bizonyos celeb múltra tekinthetett vissza. De most már így, kapuzárás előtt, a hírneve régóta halványulóban, viszonyítva, hogy fiatal lány korában volt idő, amikor a kereskedelmi tévéadóknak köszönhetően a csapból is ő folyt. Igen, ő, mint Diana hercegnő kiköpött hasonmása. Az állandó reflektorfényben dianásan kell viselkednie.
Amikor még nem volt celeb, nem Cintiának hívták. Másképp hívták. Valószínű, hogy valami pórias neve lehetett, amelyre már nem akart emlékezni. Cintia! – az egy nagyon jó név. Oly mértékben lényegült át Dianává, hogy magát az igazit is megtévesztette volna. Ám a kilencvenhetes tragédiát már nem volt hajlandó hasonmásként átélni. Még annak hevében elutazott Londonba, hogy részese lehessen a nagyszabású gyászszertartásnak. Még kiélvezte magát a Madame Tussaud panoptikumában, amint az ámuló turisták Diana élethű viaszmása mellett felfedezték a tagadhatatlan hasonlóságot.

A hírnév árnyékában

Az idő kegyetlen múlásának ritmusában az ő imidzse is veszettül kopott. Ennek hátrányát mindenütt elszenvedte. Főleg az anyagiak megcsappanásán keresztül. Hamarosan a csillogni vágyó élsportolók, pénzes szponzorok is lepattantak. Az egész udvartartás hiányában a földi halandók által irigyelt, hamis életforma fénye egyből kialudt. Neki viszont szembesülnie kellett azzal a kegyetlen tükörrel is, amellyel a részvétlen mindennapok szembesítették. Le kellett szállnia a földi élet sanyarú bugyraiba.

Titkolt vágyak 

Egykoron falta a fiúkat, és a külvilág felé is ezt kellett sugallania. Ám celebként, életének voltak olyan rezzenései, amelyeket nem vállalhatott, mert úgy érezte, hogy rajongói még nem érkeztek el arra a szintre, hogy ezt tolerálni tudják. Ezért időnkénti, a saját neme iránti vonzódását figyelmen kívül hagyta. Szerencséjére az Ismert Színésznő – mellesleg többgyerekes anya – továbbra is rajongott érte. Ez neki időszakosan jól jött. Az eddigieknél jóval szerényebb, de egy bizonyos anyagi lézengést finanszírozott számára.

Újrakezdés és önszervezés

De mivel gyakorlatias géneket örökölt, e kellemetlen landolást követően nekilátott megszervezni önmagát. Amit csak tudott, régi kapcsolati tőkéjét elkezdte vállalkozásokban konvertálni. Persze, ezek után az Ismert Színésznő faképnél hagyta. De a nélkülözés óhatatlanul bölcsebbé tette. A népi bölcsességek szerint: „Ha a Sors bezár előtted egy ajtót, valahol nyitva hagy számodra egy ablakot.” Ezen az ablakon robbant be (képletesen persze) a playboykodó Ricsi (bá), a néhai privatizációk bajnoka, akinek koponyája vörösréz-barnára szoláriumozott bőrgolyó, amely feltűnően belevirított a nemtelen szürke hétköznapokba. Eredetileg mákos sörényét abból a megfontolásból borotváltatta popsi-simára, hogy kortalannak tűnjön. A tar koponya semlegesíteni volt hivatott a fájón árulkodó hat ikszet. Emlékezett Cintia fénykorára, és úgy érezte, hogy kettejük szimbiózisa fokozhatná azt a sikerember-légkört, amelyet feeling elnevezéssel állandóan szítani kívánt maga körül.

Új kapcsolat, régi illúziók

Cintia a férfihoz költözött, és igyekezett azt rávezetni arra a világra, ahová az igyekezne. Egy különös harmónia alakult ki köztük, a hétköznapokban és az intim hétvégi estéken. Abban mindketten egyetértettek, hogy a földi élet megismételhetetlen, és az adódó esélyeket ki kell használni. Carpe diem!

Az új életrajz

Ricsi minden tettével környezete visszajelzéseit provokálta. Szüksége volt a mindennapos cselekedeteinek ámulható elismerésére. Nem mindennapi figurának tartotta önmagát. A zavaros huszadik század végi életrajzát a korszak ízlésének megfelelően átírta. Szerepelt benne szovjet–magyar, csak kimondottan kereskedelmi kapcsolat, orosz nyelvtudás és ártatlan, politikamentes kötődések. Amolyan ellensúlyozás gyanánt angol tanfolyamra iratkozott be, és bosszantotta, hogy immár mennyire nehezen fog a feje. A márkás terepjáróján rendszeresen edzőtermeket látogatott, személyi edző tanácsait követve. Naponta kalóriatáblázatokat kottázva igyekezett megfelelni. Meg kell adni: meg is látszott rajta. Viszont Cintia egy alkalommal a terepjáró csomagtartójában felfedezett egy minőségi teniszfelszerelést. Kilógott a lóláb! E becsomagolt, eddig használatlan felszerelés Ricsi bá’ macsó imázsát lett volna hivatott fényezni.

Eduárd, a legendás edző

Eduárdot, az edzőt a nő mutatta be neki.
– Nézd, a fénykoromban én is tőle tanultam – biztatta Cintia. – Az öreg egy élő legenda.

Egykori világsztárokat is edzett valamikor, amikor még bonyolult és sikk volt Nyugatra menni.
– Meglátod, a tenisz távlatokat fog megnyitni előtted, mindazon túl, hogy kapcsolataid észrevétlenül bővülnek. Azon kívül szintén lényegbevágó, hogy ez az, ahol ember ember ellen küzd, minden testi érintkezést mellőzve… Ez egy látens képlet lehet számodra a jövőt illetően!

A találkozás

„Ez a szürke, öreg pofa lenne az a néhai legenda?” – gondolta Ricsi a leparkolt terepjárójában pöffeszkedve, tudatában, hogy ő a színezett szélvédő üveg mögött nem látható. Lekicsinylően nézte, amint az a tucatéves Coltjával érkező, magas homlokú férfi közvetlen mellette leparkol, majd életkorát meghazudtolva, serénykedve szedelőzködik, és a tömött sporttáskájával elindul a pályákat szegélyező öltözők irányába. Miután távozó alakját elnyelték az ormótlan szocreál betontömbök, Ricsi kiszállt fura, hirtelen rátörő hiányérzetével, abban a rövid, fájdalmas felismerésben, hogy a látványos kiszállását a terepjáróból lekéste. Mert egy ilyen egészen más első benyomást gyakorolhatott volna leendő oktatójára. Ez elmaradt. Ezt a mulasztását – gondolta – majd máskor pótolnia kell.

Tanítvány és mester

Cintia sejtette: Eduárd nem biztos, hogy jó benyomást kelt Ricsiben. És fordítva. Rövid idő alatt kiismerte a párját, akinek mindennapi lételeme volt a szereplés, a bizonyítás és a megfelelés. Mindezt a környezetének állandóan vissza kellene igazolnia.

Az edzések döcögősen zajlottak. Ricsi – amint várható volt – akárcsak az újonnan felvett nyelvórákon, nehezen tanult, hiszen ő is eldobta már a csikófogát. De párjának bizonyítani akart. Ezért nem adta fel már az első pillanatban. A vén szattyánbőr – ahogy a nálánál jó évtizeddel idősebb Eduárdot a háta mögött nevezte – nem volt rokonszenves, hiszen az semmitől sem ájult el. Az első alkalmat követően szinte hisztérikusan hajtott el a terepjáróval. Máskor zuhanyozás közben, körülírt kérdéssorokkal puhatolózott, hogy annak idején az oktató és Cintia között nem-e volt némi intim kapcsolat.
– Én a kuncsaftjaimmal sohasem – mondotta enyhe kis gúnnyal. – Az csak rosszul sülhet el. Az anyagiak sínylik meg, vagy a további kapcsolatok. És egy ideje – folytatta önmagán nevetve – én csak azért fizetnék nőknek, hogy hagyjanak békén.

A hiúság ára

Ezek Ricsi számára nem tetsző gondolatok! Ő saját magát alfahímként képzelve, és feledni próbálva az egyre gyakoribb, segédeszközök nélküli libidóhiányt, egész lényével elutasította a sötét jövő kilátásait. Valószínű, hogy ebben rejlett az anyagi sikere. Viszont erre meg Eduárd fütyült. Számára ez a megkésett plüss-playboy is egyike az egyre elszaporodó újgazdagoknak.

Az elmaradt edzés 

Egy napon Ricsi megpróbálta meghívni magukhoz az öreget.
– Ha majd az meglátja, a főváros vonzáskörében lévő divatos szatellit-községben épült kis palotámat, biztosan más dimenzióban fogja látni őt. – Azért is szeretnénk vendégül látni, hogy tanácsot kérjek a készülő squash-termemet illetően – kérlelte. – Egyébként pedig Cintia is nagyon kedvel téged.

– Ami a falteniszt illeti – mondta Eduárd –, sokkal dinamikusabb, mint a hagyományos. Több energiát fog kiszedni belőled. De sajnos, nem látok szabad időpontot a közeljövőben. Majd egyszer ezt a látogatást is megejthetjük – mondta engesztelőleg.

Ricsi lehangolva dühöngött. Úgy érezte, most végképp megutálta az öreget a sportágával együtt. Az nem lehet, hogy őt ukmukfukk elutasítják! Ricsi Cintia előtt elhallgatva, a legközelebbi edzést – fontos üzleti tárgyalás ürügyén – telefonon lemondta. Majd többnapi rágódást követően újból felhívta, hogy egyelőre nem várt események közbejötte miatt az edzéseket majd valamikor a jövőben folytathatják.
– Nem gond! – felelte Eduárd, olyan hangsúllyal, mint aki már várta ezt a hozzáállást. – A még ki nem fizetett óradíjaimat utald a számlámra – mondta végül.

„Majd akkor utalom, ha többször felhívsz, és esetleg könyörögni is fogsz!” – gondolta Ricsi kárörvendve.

Hónapok teltek el, de csak Ricsi rágódott az el nem utalt pénzért és a várt, könyörgő telefonhívás elmaradásáért.
„Mi a faszt képzel magáról ez a pofa!” – az elkövetkező havi utalások előtt dühödten felhívta könyvelőjét, hogy utalják el T. Eduárd számlájára azt az általa bagatellnek vélt összeget.

Olvasd el ezt is: Importált karibi hangulat https://hiszemhalatom.hu/2025/09/25/importalt-karibi-hangulat/