Állatok nélkül mi sem lennénk teljesek – de mit teszünk értük?

Október 4-én az állatok világnapját ünnepeljük – de vajon mennyire ünnep az nekik? Miközben terápiás kutyák gyerekeket segítenek a traumák feldolgozásában, nyomkövető ebek emberéleteket mentenek meg a romok alatt, más állatok milliói kegyetlen csempészútvonalakon, ketrecekben, szorongva és szenvedve töltik napjaikat.

Társak: örömben, bajban

Az ember és állat kapcsolata egyidős a történelemmel. Vadásztársainkból idővel családtagok, munkatársak, segítőtársak lettek: a vakvezető kutyák szabadságot adnak, a terápiás lovak és kutyák kapaszkodót a legnehezebb pillanatokban, a rendőrkutyák pedig valódi kollégákként állnak helyt, amikor nyomot követnek vagy robbanószert keresnek.

De az állatok világnapja nem csak az ember és állat közötti barátságról szól, hanem arról is, hogy mennyi szenvedés történik a szemünk előtt és a szemünk elől elrejtve.

Világszerte virágzik az illegális állatkereskedelem: egzotikus madarak, teknősök, sőt majmok ezrei kerülnek szűk ketrecekbe, műanyag dobozokba, bőröndökbe, gyakran el sem jutva élve a célállomásig. Ezek az élőlények nem dísztárgyak, nem státuszszimbólumok – hanem érző lények, akik ugyanúgy vágynak biztonságra, szabadságra és méltóságra, mint mi.

Az ünnep másik oldala

Az állatok világnapja arra is emlékeztet, hogy a kapcsolat kölcsönös: ahogy mi alakítjuk az ő sorsukat, úgy ők is alakítják a mi életünket. A kérdés csak az, milyen világot építünk közösen – egyet, ahol társként és segítőtársként tekintünk rájuk, vagy egyet, ahol pusztán eszközök maradnak?