Importált karibi hangulat

Szezonmunka Franciaországban – illegális munkások világa

A Nantes melletti konzervgyárban végzendő szezonmunkához, ha kimondottan munkavállalói engedély nem is, de érvényes tartózkodási engedély szükségeltetett volna. A munkáltatóknak égetően szükségük volt szezonmunkásokra. Félixék a közeli barakkokban voltak elszállásolva. Őt kelet-európaiakkal együtt szállásolták el, akiket útközben szedett fel a magyar rendszámú ócska Zsigulijába. Ezektől értesült erről a munkalehetőségről. Ez a lehetőség első látásra ideálisnak tűnt. A többi barakkot más nációk lakták, többnyire a karibi térségből. Szép számban voltak kínaiak is. Állításuk szerint egyenesen a Tienanmen térről menekültek együtt más kódolhatatlan ázsiaiakkal. De a többnyire a francia dialektusban kommunikálók, a karibi térségből származók a kelet-európaiakkal szemben öngerjesztett, felsőbbrendű, őshonosnak tartott öntudattal élték a mindennapjaikat.
Feltehetően ők jelentettek a hatóságoknak – mint „hazafias kötelesség”, a volt keleti blokkból érkezőkre célozva –, hogy egyesek illegálisan, tartózkodási engedély nélkül is tevékenykednek.

Kelet-európaiak és karibi bevándorlók feszültségei

A többi barakkot más nációk lakták, többnyire a karibi térségből. Szép számban voltak kínaiak is. Állításuk szerint egyenesen a Tienanmen térről menekültek. A karibi térségből származók azonban felsőbbrendű öntudattal élték a mindennapjaikat, és feltehetően ők jelentettek a hatóságoknak.

A csendőrök éjszakai razziája

A csendőrök egy kellemes nyári éjszaka közepébe rondítottak bele, félelmet gerjesztve akár a vudu Baron Samedi. Ezen éjszaka képei számtalanszor kísértették Félix éjszakai álmait. Hiszen ott ragadt minden dédelgetett vagyona: a Magyarországon vásárolt ócska, de jól működő Zsigulija, benne a már régen lejárt útlevele, de ami miatt a lelke is sírt, ottmaradt a meg nem született, némán sikoltozó hangjegyeket rabságban tartó egyetlen gitárja. Persze az egész élete is…
A nagy változások évében, akár bársonyban született forradalmacskákat követően, Nyugat-Európát ellepte a frissen szabadult kalandozó Kelet. A néhai vörös blokkban készült ipari csodáknak kikiáltott autók elhagyott roncsai jelezték a megszakadt útirányt.
Félix Bánátból hozott magyarsága Budapesten hasonult meg. Aránylag elég hamar talált munkát. Egy háború után itt ragadt öreg székely fröccsöntő félmaszek vállalkozásában dolgozott. A munkatársak az öreg székelyen kívül románként könyvelték el, ami, ha nem is tetszett neki, de valahogy elviselte. Az ember zsigerből társaslény. Ezt senki sem vitatja. Ifjúként szeretett volna társadalmi életet élni. Keresetéből az albérletre is futotta. Igényt tartott az otthoni diktatúrában tiltott kulturális élmények pótlására. Ha fáradt is volt, és tehette, rendezvényekre, színielőadásokra és filmklubokba járt. Egy ilyen alkalommal, színházi szünetben ismerkedett meg Emíliával, egy vidékről elszármazott mutatós lánnyal, aki ragaszkodott a Milly megszólításhoz.
Milly nemcsak hogy verseket írt, de kortárs költőnek tartotta magát. Olykor állandó társaságban, hatásra várva, felolvasott a verseiből. Egy ilyen alkalommal Félix felajánlotta: próbálják meg úgy, hogy a felolvasást a fiú gitárral improvizált akkordokkal kíséri. Az előadást siker koronázta. Ezt többször, több helyen is előadták. Anyagi haszna nem volt, de a fiú úgy érezte: kezdi a helyét megtalálni a világban.
Milly hétvégére meghívta vidékre a szüleihez, ahol robbant a bomba! Amikor származását nem titkolva bemutatkozott, érezte, hogy a légkör döbbenten sűrűsödik. Ezek az emberek távol állnak tőle. Útban visszafelé az autóban Milly érezte és oldani próbálta a feszültséget. „Ugye azért jól érezted magad?” – inkább mondta, mint kérdezte a lány. „Azért igen” – válaszolt. Úgy érezte, hogy a környezete metakommunikációval is tudatta vele, hogy ő nem ide tartozik, és nem is fog.

Háromnapos turistavízummal ruccanhatott ki Bécsbe, ahonnan Németországban kötött ki. Majd helyét nem találva kiszolgáltatottan bolyongott Nyugat-Európában. Sehogyan sem sikerült állandó munkát találnia. Viszont hamar kipécézték a drogterjesztők, kitartóan, olykor fenyegetően, gyors és magas jövedelmekkel kecsegtetve. Ezeknek általában jó szemük van az ilyesmihez. Tudják, szorultságodban előbb-utóbb be kell adnod a derekad. „Bolond vagy, ha nem csinálod” – zaklatták. „Ügyes is vagy, autód is van. Sőt, egy hónap múlva különb autót is vehetsz.” Nem adta be a derekát. Igyekezett német földről is eltűnni. Sokszor jótékony egyházi szervezetek vagy az Amnesty International segítette ki pillanatnyi szorultságaiból. Itt vették észre advent idején, hogy beteg, hogy lázas, hogy kórházi ápolásra szorul. Súlyos tüdőgyulladás! A karácsonyt és az újesztendőt arctalan férfi ápolók társaságában, erősen fertőtlenített ágyneműszagban, szinte öntudatlanul vészelte át. Nem emlékezett, hogy orvos is látta volna. Néha belülről valami furcsa zenét hallott.

Csillagok alatt – szabadulás a csendőröktől

Még a feljelentők sem sejtettek semmit. Félix is kinn feküdt a füvön, boldog, független magányában. Mint sokszor máskor is, a tiszta égboltot csodálta. Ezt a galaktikus éteróceánt. Ez a látvány jó hatással volt a zavaros lelkére. Bűvölte az agyát, hátha újra hallja majd valahol belülről azt a zenét, melynek akkordjait többször is próbálta lejegyezni. Gondolatban a csillagok közt hajózott, egy másik öntörvényű világban, amelyben a gonosz emberiségnek nincsen beleszólása. Cigit sodort, és pöfékelve merengett szabadon, amikor fegyelmezetten surranva a csendőrök bekeríteni szándékozták a helyet. Berohant a barakkba. „Fusson, ki merre lát!” – vakkantott oda a társainak. Felkapta azt a kevés cuccát, és elinalt. A lényeg, hogy nem kapták el, és nem toloncolhatják vissza oda, ahonnan még az ottani forradalom előtt eljött. Maga mögött hallotta az egyre fokozódó pokoli zsivajt, az előbb még békésen csillagoktól ragyogó égbolt alatt. Úgy tűnik, Baron Samedi kilépett a sírjából, és eljött az ármánykodó karibi lelkekért, de másokat is ott talált.

✻Baron Samedi a haiti vudu vallás egyik legismertebb szelleme: a temetők ura és a halál kapuőre. Fekete öltönyben, cilinderrel és csontvázarcával jelenik meg, kezében gyakran szivar vagy rum. Tréfás, szabadszájú alak, aki egyszerre félelmetes és bohókás – ő dönti el, ki lép át végleg a túlvilágra, és ki kap még időt az életből.

Olvasd el ezt is: Kis srác a zongora alatt https://hiszemhalatom.hu/2025/09/16/kis-srac-a-zongora-alatt/