A zuhanás

Gáspár, ha a tükörbe nézett – mert olykor-olykor ezt megtette –, magát szorgalmas és céltudatos embernek látta. Viszont arról is tudomást szerzett, hogy környezete és közelebbi ismerősei – mert barátai nem voltak – karrieristának, sőt könyöklő törtetőnek tartják. Természetesen mindez őt hidegen hagyta. Továbbra is – mint minden önimádó testépítő – narcisztikusan szemlélte a tükörben szoláriumozott, kigyúrt testét, és közömbösen elvonult a megvetők sorfala között, változatlanul élve az általa helyesnek vélt életét.

A megfoghatatlan cél

Betegesen felvillanyozta minden kihívás. Például mint ez a mostani. Ez igen! Ez eddig minden kollégáján kifogott.

– Rajtam majd nem fog! – gondolta. – Majd én megmutatom ezeknek a kis percemberkéknek, hogy ki is ez a Gáspár!

– Nézd – mondta a mindenható Nagyfőnök –, ha eléred, hogy a Walter és TSA Kft. valamelyik kompetens vezetője átvegye az idézést, az ügy akkor már jogilag sínen lesz, és neked már csak nyugiban várnod kell, hogy beseperd az elismeréseket.

„Nagy falat és óriási kihívás! Neki való, és ő majd mindent megtesz a sikerért.”

Teljes elánnal belevetette magát a munkába. Walter Ferdinándról, mint magánszemélyről nem sokat tudott sem ő, sem a külvilág. De az ominózus cégjegyzéket cégalapítóként az ő adatai fémjelezték. Walter Ferdinánd, született 1939. szeptember 20., Kismarton, anyja neve: Neustadt Karola.

Alapos ember lévén Gáspár mindennek utánajárt. Megtudta, hogy Kismarton nem a mai Magyarország területén található. Burgenland egyik virágzó városkája. Ma hivatalosan Eisenstadt névre hallgat. Walter jelenlegi hivatalos lakcíme úgyszintén homályos. Tizenharmadik kerület, Bulcsú utca, ahol szanáltak és dózeroltak minden romos épületet, többek között Walter lakcímét is.

Míg a Walter és TSA cég óriási, követhetetlen érdekekkel bírt, addig jogilag jól felépített, érinthetetlen birodalom volt. A jogi kiskapuk kijátszhatóságának magasiskolája!

A vállalkozás hivatalosan Hejőpapin lett bejegyezve, egy harmincöt négyzetméteres falusi házacskában. Valószínű, hogy Gáspár előtt ide már több hivatalos személy bekopogott. A télen is fűtött, virágház látszatát keltő üveges verandán, fotelben kötögető, kortalan, fürge tekintetű öregasszony fogadta a látogatókat. Régimódi, hatalmas fotelben ülve végtelennek tűnő, kötögető és önfeledt mozdulatsorokat produkált. Talán köze lehetett Ariadné fonalához is. A nénike szakavatott mozdulattal a nagyobbik gomolyagba szúrta a kötőtűket, és fürgén, készségesen vezette körbe a magukat leigazoló hivatalos látogatókat. Bevezetett mindenkit a kábé húsz négyzetméteres, jól felszerelt, takaros kis irodába, ahol minden érintetlen volt és új. Csak a port törölték le nap mint nap szakavatott kezek. Gáspár csak biankó dossziékat és érintetlen, semmitmondó nyomtatványokat talált.

Bosszúsan hajtott ki az M hármasra. Komplikált ügy. Tudta, hogy Walter az országban van, de a szintén elérhetetlen bizalmi embereire támaszkodik. Homályos híresztelések szerint az anonim gazdasági vezető jelenleg valahol a Kajmán-szigeteken nyaral, de szerinte, ha ott van, akkor pénzt mos és éli a világát.

Most még jobban eldöntötte, hogy azért sem adja fel! Pedig akárki láthatja: bosszantó egy ügy! Jogilag megalapozott tranzakciók, lekönyvelt kiadások, díjrendezett bevételek, arctalan ügyvezetők és tanácsadók. Mindez a megfoghatatlan Walter birodalom. – „Őt fogom megtalálni! Személyesen a tulajt, bármi legyen is az ára! Megtalálom és kitöröm a nyakát! Isten engem úgy segéljen!” Ekképpen fogadkozott, pillanatokra megfeledkezve ateista neveltetéséről.

A végső szembesülés

Meglepetésakciókra alapozó új tervet dolgozott ki. Ennek kivitelezése érdekében saját zsebét sem kímélte. De meg fogja érni! Az erkölcsi elismerésen túl az előléptetés kilátásai is egyre erősebb kontúrokban domborodtak ki lelki szemei előtt. Megfigyeltetett minden zugot, amely sejtése szerint a cég érdekeit szolgálná. Spiclijeit is önerőből finanszírozta. Végül rátalált egy vékonyka szálra, amelyről úgy vélte, hogy az eredményekhez majd közelebb viszi. Meg nem erősített információk szerint Walter gorillák társaságában egy óbudai villában húzódott meg. Állítólag hetek óta nem mozdult ki. A földhivatalnál az aránylag új kivitelezésű, lejtőre épített villa özvegy Kováts Dénesé nevén van bejegyezve, aki sajnos a nyilvántartások szerint kilenc éve elhunyt.

Modern, egyéni stílusban formatervezett épület. Bejárat térfigyelő kamerával, távirányítós kocsibejáróval és mélygarázzsal. Gáspár belátta, hogy minden igyekezete ellenére a gazdasági rendőrség segítsége nélkül nemigen teremhet babér számára. Meg kellett tennie a hivatalos lépéseket. Napokon át titokban lesték a cég vélt életterét. Hiába! A klasszikus módszerek becsődültek. A házban csak a legszükségesebb közműszolgáltatásokat vették igénybe. Vezetékes telefont nem igényeltek és nem használtak. Csak gorillák koslattak ki s be, miközben határozott, fenyegető udvariassággal irányítottak el minden arra közeledőt.

Egy füstszínű, kora őszi langyos estén Gáspár türelmetlenül a kezeit dörzsölgette, amikor hivatalos engedéllyel a zsebében, két civil nyomozó kíséretében beállt a bejárati kapu térfigyelő kamerájának hatósugarába. Feszes, ujjatlan fekete pólóban egy kétméteres bodyguard cammogott ki fogadásukra. Unottan, szinte lesajnálóan pislantott az érkezőkre, majd beljebb tessékelte őket. Közben jellegtelen arckifejezéssel – mintha szívességből mosolyogna – megjegyezte:
– Szerencséjük van, Walter úr jelenleg éppen itt tartózkodik. Valamilyen szállítókra vár…

Gáspárt hirtelen sunyi, baljóslatú sejtések kezdték gyötörni. Beteljesülést ígérő örömtől kellene ujjongania, de valami azt súgta, hogy itt nincs ám minden rendben! A gorilla előttük csörtetett kiszámított, robotszerű léptekkel. Hátulról megkerülték a villát. Oldalt tágas, thermoplán üveges ablakok mellett haladtak el. Az épület elején, bejárati üvegezett tolóajtó előtt úszómedence, feszített víztükörrel. Arrébb szinte szakadékba zuhanó horizont: kilátás az esti világításban izzó Óbudára.

Az ízlésesen berendezett nappaliban semmi csicsás. Szolidan elegáns, világos bőr ülőgarnitúra. A falakon bekeretezett, ízléses metszetek. A két civil nyomozó hátramaradt. Gáspár fogadására egy öltönyös férfi érkezett. Bevezette egy alig kivilágított hálószobába. Kényelmes franciaágyon egy idősebb, szikár, ősz férfi feküdt. Jobb felől az éjjeliszekrényen diszkrét fényű éjjeli lámpa égett. Tükörgalléros háziköntösben fekvő alak szinte mozdulatlan és békés. Szemeit az érkezők hallatán sem nyitotta ki. Vagy netán nem is hallotta őket? Gáspár úgy vélte: talán lélegzik…

– Magukra hagyom önöket – mondta az öltönyös. Halvány, gunyoros mosolyát magával vitte a sötétbe.

Gáspár már kezdte volna a mondókáját.

– Hmm… – köszörülte a torkát. – Walter Ferdinánd úrhoz van szerencsém?

A fekvő férfi rekedt, nyöszörgő hangon helyeselt. Résnyire kinyitotta a szemeit, de nem úgy, mint akit nagyon érdekelne Gáspár személye.

– Látom, kitartóan nyomoz utánam – mondta közömbösen, fittyet hányva Gáspár diadalittas mosolyára.

– Hát bevallom, elég régóta – hangzott el a győzedelmes felelet –, de nekem ez a munkám.

Az idős férfi most már jól hallhatóan, szakadozva, nehézkesen lélegzett. Kimeresztett, esdeklő szemekkel nézett a jövevényre.

– Imádkozom… kérem, jöjjön, imádkozzon velem… – suttogta.

– Ateista vagyok! – jelentette ki Gáspár felháborodottan. – Én csak magamban hiszek!

Az idős férfi fulladozva rázta az ősz fejét.

– Zuhanó repülőgépen nincsenek ateisták – hörögte elhaló hangon, egyre jobban kimeresztett szemekkel.

Gáspár táskájában idegesen az idézés után kutatott, amikor a bejárat felől szentségtörő, határozott léptek hangját követve hullaszállítók léptek be. Szakszerű koreográfiát követve pillanatokon belül elhelyezték (feltételezhetően) Walter úr földi maradványait a tepsibe. Gáspár lehet, hogy eszméletét vesztette.

Az átkelés

Egy hajnali folyóparton eszmélt. Nem, nem a Duna volt, hanem valami jóval kisebb folyó, amely titokzatos sziklabarlangok irányába kanyarodott. Hűs hajnali, friss levegőt lélegzett. A harmatos fűtől nedves kezével homlokát simogatta. Nem messze, néhány lépésre tőle, Walter úr horgászott fekete öltönyben. Érdekes, valahogy nem találta furcsának.

– Még ide is követ, fiatalember? – kérdezte színtelen hangon, anélkül hogy feléje fordult volna.

Gáspár halkan, de fájdalmasan felnyögött. Fulladást érzett, majd friss hajnali levegőt és újból fulladást. Nem volt szándéka megszólalni, de nem is bírt volna. A tüdejébe tóduló friss hajnali levegőtől egy pár pillanatra újból megkönnyebbült. Egy szokatlan formájú ladik surrant szinte észrevétlenül a part közelébe. Csuklyás, álarcos alak evezett. Lefékezett a horgászó alak előtt, aki az eddigi önmagát meghazudtoló, rugalmas mozdulattal átlépett a ladikba. A csuklyás evezett, és Walter kifejezéstelen ábrázattal Gáspár felé integetett. Ez a kép zuhant le benne, amikor a mentőben az oxigénes palack maszkja alatt magához tért.

Az ateista Gáspár rövidesen mindent hátrahagyva felmondott. Zarándokútra készült, és eltűnt a világ szeme elől. Állítólag valami szerzetesrendben az addig nem félt Istent és a megnyugvást kereste.

Hangulatvideó: https://youtu.be/Hd4ToBJB1MQ

Olvasd el ezt is: A kiűzetés pillanata https://hiszemhalatom.hu/2026/03/08/a-kiuzetes-pillanata/