A kiűzetés pillanata
Írta: Kertész Jenő
Valami kórusféle énekét hallottam. Ez lenne földi életem utolsó napja? Az nem lehet. Több mindent terveztem. Például azt, hogy előbb-utóbb a buddhista tanok szerint fogok élni. Annak pedig még nem jött el az ideje. Ott meg tudtommal nincsenek zsoltárok. Legfeljebb imamalmok. Azt is terveztem, hogy hamarosan vegetáriánus leszek. Viszont nem bírtam megbarátkozni a gondolattal, hogy le kell mondanom a csülökpörköltről vagy a füstölt libacombról, amely olyan jól mutat a sólet kompániájában. A megfelelő megoldás, ha közvetetten leszek vegetáriánus. Meg lehet magyarázni: ezek a szerencsétlen húshordozók növényekkel táplálkoznak. Sőt, akár biónövényekkel!
Ezért az egész cécóért Tamás barátom a felelős. Elfogadta a teszt-kokót és a marihónyáját a két suriname-i törpe dillertől. Az egész város hemzseg a dillerektől. Minden potenciálisnak vélt homunculusnál bepróbálkoznak.
– Kokó, marihuána! Gív jú for dö teszt!
– Hoci, kisapáim – mondta Tamás, és már léceltünk is a külvárosi tanyánk felé. A két kókuszgolyó pedig egy jó darabon kitartóan csörtetett utánunk. Megtévesztés végett leszólítottam egy arra bóklászó lovas rendőrpárost, csak hogy fitogtassam belügyes kapcsolataimat. Saját címünk után érdeklődtem, amit a két csoki nem hallhatott. Jobbnak látták, ha sürgősen elillannak.
A kelet-európai recept szerint kotyvasztott krumplipálinkát vedeltük. Eddig a krumpliról azt tudtam, hogy ha garnírung, akkor burgonya, a székelyeknek pityóka, ha a sznobok emlegetik, akkor solanum tuberosum. Droggal együtt kiütő a hatása.
Éjfél tájt határoztuk el, hogy visszatérünk a belvárosba. Hiszen napközben is azt akartuk. Szerettük volna megcsodálni a kirakatokban grasszáló félmeztelen kurvákat. Pénzünk nincs. Legalább lássunk valamit. Nemde?
Elindultunk, de nem jutottunk el.
Az Amsel partján – álmodó lakóhajók takarásában – nekiültünk füvezni. Elkábultunk. Ekkor hallottam azt az éneket. Láttam a hirtelen fényt és azokat az ijesztő dögöket, pallossal vagy karddal a kezükben. Kedvem lett volna ezeket a tüzes fegyvereket közelről is megvizsgálni. Egy biztos: nem holmi szamurájkardok. Nekem otthon a gyűjteményemben kettő is van. Ilyen nincs.
A gyümölcsligetből, ahol éjfélkor is a nappal ragyogott, egy nő menekült vegetáriánus, lenge öltözékben. Majd egy félmeztelen férfi vissza-visszafordulva követte, balga mód almával dobálva a kardos szörnyeket.
– Menekülj, Éva! – kiáltotta. – Feltartóztatom a kerubokat!
Először valami pornófilm jelenet felvételére gyanakodtam, de stábot sehol sem véltem felfedezni. Csak a kerubok jöttek, irigylésre méltó tüzes jatagánnal. Lehet, hogy a mámor hatására valami ócska Spielberg-adaptációt álmodok?
A dögök hála Istennek ránk sem hederítettek. Mi beléptünk a fényes gyümölcsösbe. Egy dörgő akusztikus hang egy kétségbeesett kígyófélét átkozott és idomított. Majd ugyanaz a hang a visszatérő, szaporán lihegő kerubokat szólította fel, hogy tisztítsák meg a terepet ezektől a korcs mutánsoktól.
– Mi lennénk azok?
Éjfél után az Amsel vizében eszméltünk. Ilyenkor áprilisban nem egy irigylésre méltó állapot. Vacogtunk, és elfelejtettük a kirakatokból csábító, félmeztelen kurvákat.
Hangulatvideó: https://youtu.be/GDiiTy66NrY
Olvasd el ezt is: Téboly https://hiszemhalatom.hu/2026/02/28/teboly/