Advent hazátlanoknak

Érkezés az Új Világba

Ádám két napja érkezett. Lézengett az advent finisében, miközben gyermekkori westernálmainak roncsain próbálta újraépíteni a szétálmodott jövőt. Úgy érezte, nehezen fogja feldolgozni a kiábrándulást, amelyet az Új Világ eszményképének porba hullása miatt érzett. Ha nem is tomboltak a mínuszok, az Erie-tó közelsége metsző hideget okádott a városra.

Jó volna megtalálni a szétszóródott rokonokat. Jó lenne rátalálni Zsorzs bácsira. Holnap Szenteste. Egy lebujban keres menedéket, és jin & tonic-ot rendel. Azt mondták, hogy pár éve ez még a hánkik kocsmája volt. Biztos igaz, mert egy kopott, Kossuth-címeres zászlót látott a falon O. J. Simpson Orange Juice-reklámposztere mellett, és egy régi, légyszaros csoportképen az Aranycsapatot. De a környéket már ellepték az afroamerikaiak. Egy öreg zongorista Ray Charlesosan soult énekel. Senki sem hallgatja, csak Ádám. A pultos latin-amerikai és készséges.

– Még jó pár hánki megszokásból bejár ide, miszter – vonogatta Ádám érdeklődésére a vállát. – És nem kevés a George köztük.

Zsorzs bácsi hazatérése

Javában tombolt a diktatúra, és mindenki kussolt, amikor a hegyvidéki kisvárosban fölröppent a hír: Zsorzs bácsi karácsonyra hazajön. A család ujjongott, mert tudta, egy USA-útlevéllel újból fel lehet tölteni hiánycikkekkel az éléskamrát, nem beszélve a színes nyugati kacatokról, amelyekről akkor még nem tudták, hogy azok. Ezek dizájnjukat tekintve más értékrendet képviseltek. Lásd a Coca-Colás és sörös dobozokból készített asztali ceruzatartókat, vagy a később megszelepeltetett Bic öngyújtókat stb. A szomszédok irigykedtek, a besúgók pedig tartalék tollbetéteket vásároltak.

A rokonság már tudta, hogy Gyuri számos bőrönddel érkezik, és majd egy válltáskával fordul vissza. Előző évben is így volt. Akkor is mindennap bepiált, és nyilvánosan egydollárosokkal gyújtott szivarra. Ezért távozása után apját Illetékesék behívták, és arról faggatták, a „züllött kapitalista” fia szivargyújtáshoz hány száz lejt égetett el.

Az öreg nem ijedt meg az árnyékától.

– Minden lejt, amit kötelezően felváltattak vele, már első nap nekünk adta – jelentette ki. – Azok egydollárosok voltak!

Illetékesék csak hümmögtek, és nem tudták, higgyenek-e a családnak vagy a besúgóknak.

Az ajándék és az idő múlása

Közben Gyuri, alias Zsorzs, leszart mindent és mindenkit. Éjjel-nappal vizitált, és mondhatni egy percet sem volt szomjas. Az Ausztriában bérelt Opel Kadettet unokaöccsére, a húszéves Ádámra bízta, aki friss jogosítványával azt tervezte, csak akkor fogja használni, ha éppenséggel nagyon muszáj. Különben már a benzinszagtól is rosszul volt. De az eszményképekért mindent. Zsorzs bácsi öt évvel korábban egy rugós kést ígért neki, amit biztos elhozott. Valószínű, megkapja majd Szentestén, amikor a bőröndjei tartalmát szétosztja. Elvégre mindennek meg kell adni a módját. Ádám elszenvedi a vezetés gyötrelmeit, nem kevésbé a rendőrök zaklatását.

Az ajándékkiosztás nagy pillanatában a várva várt rugós kés sehol sem volt. A bácsi egy újabb egydollárossal szivarra gyújtott, és kijelentette: Ádám ajándéka az Opel vezetésének lehetősége.

Tíz esztendő múlva itt ül George életterének közelében. Holnap Szenteste. Harmincévesen üres és kiábrándult. Arra gondolt, talán menni kéne a húszdolláros, ócska szállásra. Akár maga is megvehetné magának azt a rohadt rugós kést.

Világítós, bélelt kabátban hómunkás érkezik. A pultossal cseveg, az szendvicset készít neki.

– Egész éjjel havazni fog – mondja.

Zacskóból cigit sodor, és amikor gyufával meggyújtja, Ádám felismeri.

Hiszen ez Zsorzs bácsi.

Hangulatvideó: https://youtu.be/v2N0JpnRdfU

Olvasd el ezt is: A rivalda https://hiszemhalatom.hu/2025/12/06/a-rivalda/