Melanie – húsz év a „fényben”
Falusi kezdetek
Melanie története egy kicsi, szegény településen kezdődött. A faluszéli vályogházban mindig zaj volt – sok gyerek, kevés pénz, hideg tél, forró nyár. Az apja a közeli piacon dolgozott hentesként, és gyakran mondta: „Az én gyomrom mindent kibír.” A mondat később baljós igazsággá vált, mert a lánya is megtanulta: az élet olyasmit is elé tett, amit más talán soha nem tudna lenyelni.
A nagyvárosi lehetőség és a klub világa
Melanie nem sokáig maradt a faluban. Tizennyolc évesen már Budapesten volt. Akkoriban mindenki azt mondta: a nagyváros lehetőség. Ő pedig elfogadta az első munkát, ami szembejött. Egy helyet ajánlottak neki a belvárosban, egy olyan klubban, amely ma is ott áll, a férfiak jönnek-mennek, néha megállnak kávézni a szomszéd kávézóban, mint húsz évvel ezelőtt.
„Én csak táncos vagyok”
A peepshow világa különös volt: egyszerre zajos és titkolózó. Az üveg mögött minden mozdulat számított, a mosoly, a hajdobás, a lépés. Azok, akik ott dolgoztak, hamar megtanulták, hogy a „tánc” szó sokkal több mindent takar. De Melanie-t, ha kérdezték, mindig csak ennyit mondott: „Én csak táncos vagyok.”
Külföldi utak és látszólagos szabadság
Az évek alatt kinyílt előtte a világ – legalábbis látszólag. Járt Olaszországban, majd más kontinensen, távoli országokban is, vitte magával a klubok fényeit, a félhomályt, a gyors megállapodások titkát. A közönség mindenhol ugyanaz volt: férfiak, akik nem kérdeznek, és nők, akik nem válaszolnak.
Hazatérés és új élet
Mégis, Melanie valahogy túlélte. Hazatért. Régi ismerősök azt mondják, ma két gyermek édesanyja. Egyik napról a másikra él, sokszor bizonytalanul, de már nem úgy, mint akkor. A múltját ritkán említi, s ha mégis, akkor is inkább mosolyogva, mintha csak egy régi történetet idézne fel, ami nem is vele esett meg.
A jelen árnyai
A hely, ahol minden elkezdődött, még mindig nyitva van. A nevére már nem is emlékeznek. Már nem a neon a divat…
Melanie-t a sebészeten láttam viszont: szeme alatt sötét monokli, kezében gyűrött kórházi papírok. Elment mellettem, fel sem ismert. Csak én tudtam, hogy a valaha szép, bájos lány most éppen nincs jó passzban…
Olvasd el ezt is: Így kezdtem a nulláról https://hiszemhalatom.hu/2025/08/17/igy-kezdtem-a-nullarol/