Szeptember: a második január – újrakezdés, új rutinok, új célok

Van benne valami. A levegőben, az illatban, a boltban a füzethegyek között. A szeptember olyan, mint egy második január – csak nincs rajta annyi nyomás. Csak lehetőség.

Valahogy mindig így van. Ahogy vége a nyárnak, és jön a reggeli hűvös, elkezd bizseregni bennünk valami. Nem feltétlenül újévi fogadalom-szerűen, hanem sokkal csendesebben. Szeptemberben nem ordít a világ, hogy „változz meg!”, csak odasúgja: „kezdhetnéd újra…”

Új napirend, új ritmus

Aki gyerekkel él, tudja: szeptember nem kérdez, berúgja az ajtót. Ébresztők, tízórai, edzések, szülői, időpontok. Aki nem él gyerekkel, az is érzi: valahogy mindenki komolyabb lesz szeptemberben. Vége a „majd nyáron megoldjuk” hozzáállásnak. Jönnek a határidők, a „találkozzunk már végre”, a „be kéne ütemezni”.

Tiszta lap, de felnőtt módra

Januárban túl sok a nyomás: új test, új én, új világ. Szeptember szerényebb. Nem akarja megváltani az életed – csak felkínál egy új kezdést. Vissza lehet térni a megszokottba, de lehet máshogy is csinálni. Korábban kelni. Hetente főzni. Nem lemondani, csak máshogy beosztani. Lehet, hogy nem nagy fogadalom lesz belőle – csak az, hogy végre újra elolvasol egy könyvet.

Célok, amelyek nem hivalkodnak

Szeptemberi célok halkabbak. Nem kiabálnak, csak ott ülnek benned. Hogy visszamész jógára. Hogy először nem mondod le a pszichológust. Hogy elkezdesz félretenni. Vagy csak annyi, hogy nem hagyod szétesni magad hét közepére.

És ezek néha többet érnek, mint a januári „új életem lesz” típusú fogadalmak.

A „második január” ereje pont ebben van: nem kötelező.

Nincs konfetti, nincs pezsgő. Csak a hűvösebb reggelek, egy új naptár, egy csendesebb figyelem. És talán most pont erre van szükség. Nem hőzöngeni, hanem megcsinálni. Nem hirdetni, hanem tenni.

Szeptember nem várja, hogy más legyél. Csak ad egy lehetőséget, hogy újratervezd, amit már elkezdtél.

És talán idén tényleg sikerül.