Rapsicok és szarvak

A vadászat kezdete

A tagbaszakadt negyvenes férfi magából kikelve rohant be az erdészlakba. Így érthető, hogy figyelmét elkerülte a nálánál jóval fiatalabb, csinos feleségének kissé zavarodott viselkedése, aki félelmében, titokban vacogva, halálsápadtan, az amúgy is hiányos házi öltözékét igazgatná. A férfi a fegyverszekrény kulcsai után kutatott. Az asszony homályos tekintettel bámulta, amint sürög, és úgy tűnt neki, mintha a háttérből, a falra rögzített gímszarvas-trófea időközben a férfi fejéhez is nőtt volna.

– Azt hiszem, most végre elkapom a szemeteket! – sziszegte szinte fuldokolva. Az előkerült kulcscsomóval felnyitotta a féltve őrzött, fémajtajú fegyverszekrényt. Szapora mozdulatokkal, szakszerűen ellenőrizte a kivett fegyvert, majd a töltényeket.

Az erdész megszállottsága

Az asszony nem kérdezte, hogy kiket kell elkapni, hiszen az utóbbi hetek csak az ezekről a garázdálkodó rapsicokról szóltak. Férje azóta is kitartóan ezeket üldözi. De azoknak valahogy mindig sikerül meglépniük.

– Ismét láttam őket, és most egészen közelről. Rendszám nélküli a kiselejtezett katonai terepjárójuk, de most is csak ketten ültek benne.
– Az miért baj..?

A férfit szemmel láthatóan idegesítették a nő naiv kérdései.
– Mert a harmadik most bizonyára cserkeli, vagy már el is ejtette a kiszemelt vadat.

A férfi homlokán düh gerjesztette izzadságcseppek gyöngyöztek.
– Ezek tuti, hogy megrendelésre dolgoznak!

Félelem az erdészlakban

Az asszony a békebeli, óriás ruhásszekrénynek dőlve, kiszáradt szájpadlással, titokban rettegve követte férje mozdulatait. A ruhásszekrényben kuksoló meztelen férfire gondolt. És arra, ha a férje itt találja, az itt lapuló végzet már nem fog várakoztatni magára. A meztelen férfi a ruhásszekrényben remegő lábakkal, lehet, hogy még imádkozott is, vagy fogadkozott.

Egy régi ismeretség emlékei

A férfi a szekrényből az asszonyt kislánykora óta ismerte. Elemibe is együtt jártak. Arra is emlékezett, hogy az utolsó tanév előtt a lány valahol máshol nyaralhatott, és ősszel, amikor a suliban viszontlátta, szinte elállt a lélegzete.

Az addig szinte duci, pufók kislány csinos, mondhatni meglett nőként lépett be kifejlett idomaival az ámuló osztályterembe. Első körben a pelyhedző állú kamasz hímállomány rögtön bepróbálkozott.
– Kölykökkel nem randizgatok! – hárított el mindenkit az elmúlt nyáron kifejlődött vonzerejének tudatában.

Így e tanév idején – a párzási ciklus bevezető szakasza alatt – megmaradt a barkás agancsú hímek számára erotikus álomképnek. Az iskolai évzárót követően hallani lehetett, hogy férjhez ment egy több mint harmincéves „öreg” szivarhoz.

A titok a szekrényben

Most, a szekrényben remegő férfi számára egy jó évtized kellett, hogy volt osztálytársnőt viszontlássa. Itt éldegélt valószínűleg boldogtalanul e takaros erdészlakban.

Egy precíz, óvatos orvvadász először is a leendő vadászterület környékét kémleli ki. A valószínűsíthető közvetlen veszélygócokat méri fel. Így bukkant az erdészlakban az erdészre és annak csinos, azóta már egyre csak epekedő feleségére.

A rapsic most meztelen, és ezáltal kiszolgáltatott. Minden meztelen ember rémisztően védtelen. Ilyen kínos helyzetben a legbunyósabb macsó is menekülni kényszerülne. Ráadásul a felszarvazott férjnek még fegyverei is vannak!

Rettegve, kiszáradt szájjal fogadkozott magában, hogy el kell felejtenie ezt a két hetet, amióta reggelente, barátaival felváltva a volt osztálytársnőhöz járnak, miután annak férje ez idő alatt rájuk vadászik. Az elejtendő erdei vadak ez idő alatt, köszönik, jól elvannak. Ma a reggeli liezont illetően ez a férfi volt a soros, de ebből többet nem kér, csak most ússza meg valahogy épp bőrrel…!