Operaház, valódi szerepekkel – jobbra húzott hazugságok
Feri52 és a három Fanni
Véletlenül jobbra húztam… Nem tetszett, csak már untam, hogy nem jön szembe senki a fehér lovon és egyre gyorsabban lapoztam. Egyszer csak egy kék, szívdobogáshoz hasonló impulzív jelzés jött és máris beszélgettünk. Feri52 néven megtestesült a vágyam. Egy átlagosnak tűnő férfi, aki nagyon megnyerő és kedves volt. Könnyen ment, mintha ismernénk egymást. Napi maraton következett. Hamar telefonszámot cseréltünk. Megtudtam, hogy nemrég vált el, volt egy barátnője, aki le akarta húzni anyagilag…
Fanni 45, Klaudia 42 és Melanie 52
A barátnőimmel találkoztam egyik nap és elmeséltem, hogy hol tartunk, talán pont a másik felem. Hasonló a cipőben jártunk. Fanni 45 néven ismerkedtem, fotó nélkül. Éppen ezért jól esett a bizalom, hogy én már fotót is kaptam. Készültem egy természetes képpel neki. A barátnőim Klaudia 42 és Melanie 52 néven nézték a választékot ugyanazon a fórumon. Egy olyan felület, amelyik gyors, modern, felesleges energiát nem igényel. Ha valaki nem tetszik a kép alapján, balra kell húzni, ha tetszik, jobbra. Így nincsenek felesleges levelezések az első szimpátiáig. Sok a Feri azon az oldalon, talán 52 -es számmal is találtak maguknak beszélgetőpartnert. Kiderült, udvarló is akadt, nem is akármilyen. Nem kellett sokáig egyeztessünk, amikor rájöttünk, hogy nem csak hasonló cipőben, hanem ugyanabban járunk. Ugyanazzal a profillal, férfival próbálunk ismerkedni, ő pedig mindegyikünket melegen tart. Innentől jött a játék… Feri 52 bizony ugyanazt a kedvességet kapta. Késő éjjelig beszélgetések, szivecskék, közös program szervezése… csak olyasmiről kérdeztük és olyasmiket kértünk, amiről tudtuk, hogy nem igaz. Fannival egyre intenzívebb volt minden. Minél jobban belement Alex, én is mindent beleadtam. Fogadtam a japán teásbögre fotót, ahogy Melanie is látta már és elképzelte, milyen lehet az, amikor ez a kedves férfi abban kínálja a teát. A hobbim a tangó lett, kapott fotót is Alex egy tangókedvelő lányról óriás kalapban, aztán lengén szellő fújta ruhában, majd kutyás fotó, videó is érkezett sok-sok és napi 16 órás párbeszéd volt vagy írásban vagy hangban. Alex sürgette a találkozót, miközben egyre több dolgot árult el magáról. Ahogy Klaudiának és Melanie-nek is tette.
16 órás maraton
A történetek, a napi helyzetek sem stimmeltek, hármunk közül kettőnknek biztosan hazudott. Elfáradtam, sok volt napi 16 órányi chat, kérdés és sürgetés a találkozóra. Küldtem egy régi pozitív Covid tesztről fotót, frissként. Gondoltam, így nyerek két hetet még, lássam meddig fajul el. A kamusztorik egyre sűrűbbek voltak és még összefüggés is volt köztük. Alex előállt azzal, hogy az Operaházba vinné el azt a nőt, akit először a kalapos fotón megpillantott, sürgette a dátumokat, hogy megvehesse a jegyeket. Ez igazán úrias gesztus volt, de megtudtam a barátnőimtől, hogy csupán ajándék belépőket kapott. Letelt a két hét. Lassan tudathasadásos lettem. Tükörbe néztem minden reggel és már nem én voltam én. Fanni 45, Fanni 45, … 165 cm vagyok, tangó a hobbim, stb.. mantráztam a felépült sztorit. Végül beadtam a derekam… Vagyis úgy tűnt. Kértem, hogy legyen a randi a szimbólikus helyen, az Operaháznál, előadás nélkül. Látni akartam, ki ez az ember, aki mindhármunkat hülyít. Még édesapám is beszállt a sztoriba. Egy vasárnap este volt.
Magassarkú, fekete bőrszoknya és a fehér rózsa
Fanni magassarkút, fekete bőr szoknyát ígért és piros felsőt. Jómagam farmerban, lapos cipőben, vörös göndör hajjal, a 175 cm magasságommal így is túlszárnyaltam Ferit, aki csak 170 cm volt. Tudtam, hogy szerencsére tangózni már biztosan nem fogunk. Táncolni sem tudok. Látni akartam őt, azt az embert, aki bár oly kedves és figyelmes volt, de ahogy nem értem rá egy-másfél órára, azonnal Klaudiának írt, ha ő nem reagált pár percre, Melanie-t sürgette, így égető vágy hajtott, hogy belenézhessek a szemébe, lássam őt. Apu vitt autóval, a barátnője is becsatlakozott, épp a telekről jöttek, úgyhogy hárman mentünk az Operaházhoz. Ketten, a két nő, egy húron pendültünk, így mi ott álltunk és megvártuk Alexet, aki egy gyönyörű, óriás fejű, fehér rózsával állt egy elegáns sapka volt rajta és hosszú kabát. Fel-le járkált, pedig még el sem jött a randi időpontja. Egy aznapi, reggel óta többször átnézett, a csajokkal egyeztetett, hosszú, szép üzenet lapult a telefonomban, amit neki írtam és vártam, hogy átadhassam. Tőle két méterre álltam, vele szemben, ő egyre feldúltabban és türelmetlenebbül várakozott és idegesen figyelt jobbra-balra, jártak a szemei – anyukám szavaival élve – „…mint az asztal fiókja”. Nem éppen úgy várakozott, mint egy kedves ember, akit éget a vágy, hogy megismerje Fannit, hanem mint egy vad, amelyik az áldozatára vár. Nem sokáig várattam, várattuk. Elküldem az elbocsátó szép üzenetet. Előtte lelassítottam, megálltam. De nem nézett fel. Magába roskadva olvasta. Levegőt vett, majd, mint akinek a rózsája karddá válik idegesen távozott… „Melanieval” és „Klaudiával” azóta is rendszeresen az Operaház közelében kávézunk.